Ritkábban olvasom újra a regényeit, nem tudom, miért, de most kifejezetten erre volt hangulatom.
2XS (Elixír)
Derek (Dirk) Montgomery magánnyomozó... izé... tulajdonképpen árnyvadász (vagyis törvényen kívüli) kiugrott rendőr, akit tulajdonképpen régi "munkatársai" is keresnek...
Amikor egy hölgy felcsönget a lakására, ott pisztolyt ránt, és meg akarja ölni, ő olyanba keveredik, ami aztán mindenen túlmutat.
Jocasta Yzerman tulajdonképpen a húgát, Lolitát jött megbosszulni, mert minden szál Dirk irányába mutat. De aztán rájön, hogy Dirk ártatlan, és felfogadja az igazi gyilkos megkeresésére.
Lolita is a rendőrségnél - a Lone Starnál - dolgozott, lehalgatások jeltisztításával foglalkozott. Valószínűleg olyat hallott, amit nem kellett volna... Lesz még szó óriásvállalatokról, két rivális menőtcég küzdelméről, arról a bizonyos 2XS-ről, ami egy új "drog", amit a felébredt világban az emberek a chipcsatolójukba illesztve az igazinál is igazibb virtuális valóságként élnek át, és végezetül rovarszellemekről. Derek végül "győzedelmesekedik", de mindvégig kis hal a nagyok csapdájában.
House of the Sun (A Nap háza)
Az előző "vadászatban" Derek elveszítette az egyik kezét. A megavállalat, aki az ő "jóvoltából" tisztán került ki a balhéból, állja a számlát, és kibernetikus implantátummal pótolja az elveszített végtagot. De a megavállalatoknál semmi sincs ingyen... És csörög a telefon, Dirk tudja, hogy itt az idő törleszteni a számlát.
Küldetése egyszerű futár funkcióként indul, Hawaaii szigetére. A címzettet viszont ott, az ő szeme láttára meggyilkolják. Vajon ki a gyanúsított? Amikor felhívja a megbízóját, újabb megbízatást kap, beszéljen Hawaii királyával. Csak úgy. Ő. Elkezd nyomozni a módok után, a végén sikerül a kapcsolat... És itt kerül bele a hatalmi harcok kellős közepébe, megavállalatok, szabadságharcosok, a király, s a végén a világ elpusztulása vagy megmaradása a tét...
Bizonyos tekintetben az előző trilógia előzménye, mert az utolsó jelenetben olyan események és szereplők tűnnek fel, akikről a Dragonheart Sagában már múltként olvashatunk...
Findley fordulatosan, élvezetesen ír, ez a két regény jellemző példánya a Shadowrun "kicsi vagy és téged mindenki átver" feelingjének.
Még utószóként annyit, olvastam egy olyan Findley könyvet magyarul, amit angolul nem is találtam meg sehol. "Istenek gyermekei" a címe, egy középkori, éppen csak egy lehelletnyit mágikus, de nagyon pszichológus történet. Ha valaki látja, azt is olvassa el, érdemes. :-)
Derek (Dirk) Montgomery magánnyomozó... izé... tulajdonképpen árnyvadász (vagyis törvényen kívüli) kiugrott rendőr, akit tulajdonképpen régi "munkatársai" is keresnek...
Amikor egy hölgy felcsönget a lakására, ott pisztolyt ránt, és meg akarja ölni, ő olyanba keveredik, ami aztán mindenen túlmutat.
Jocasta Yzerman tulajdonképpen a húgát, Lolitát jött megbosszulni, mert minden szál Dirk irányába mutat. De aztán rájön, hogy Dirk ártatlan, és felfogadja az igazi gyilkos megkeresésére.
Lolita is a rendőrségnél - a Lone Starnál - dolgozott, lehalgatások jeltisztításával foglalkozott. Valószínűleg olyat hallott, amit nem kellett volna... Lesz még szó óriásvállalatokról, két rivális menőtcég küzdelméről, arról a bizonyos 2XS-ről, ami egy új "drog", amit a felébredt világban az emberek a chipcsatolójukba illesztve az igazinál is igazibb virtuális valóságként élnek át, és végezetül rovarszellemekről. Derek végül "győzedelmesekedik", de mindvégig kis hal a nagyok csapdájában.
House of the Sun (A Nap háza)
Az előző "vadászatban" Derek elveszítette az egyik kezét. A megavállalat, aki az ő "jóvoltából" tisztán került ki a balhéból, állja a számlát, és kibernetikus implantátummal pótolja az elveszített végtagot. De a megavállalatoknál semmi sincs ingyen... És csörög a telefon, Dirk tudja, hogy itt az idő törleszteni a számlát.
Küldetése egyszerű futár funkcióként indul, Hawaaii szigetére. A címzettet viszont ott, az ő szeme láttára meggyilkolják. Vajon ki a gyanúsított? Amikor felhívja a megbízóját, újabb megbízatást kap, beszéljen Hawaii királyával. Csak úgy. Ő. Elkezd nyomozni a módok után, a végén sikerül a kapcsolat... És itt kerül bele a hatalmi harcok kellős közepébe, megavállalatok, szabadságharcosok, a király, s a végén a világ elpusztulása vagy megmaradása a tét...
Bizonyos tekintetben az előző trilógia előzménye, mert az utolsó jelenetben olyan események és szereplők tűnnek fel, akikről a Dragonheart Sagában már múltként olvashatunk...
Findley fordulatosan, élvezetesen ír, ez a két regény jellemző példánya a Shadowrun "kicsi vagy és téged mindenki átver" feelingjének.
Még utószóként annyit, olvastam egy olyan Findley könyvet magyarul, amit angolul nem is találtam meg sehol. "Istenek gyermekei" a címe, egy középkori, éppen csak egy lehelletnyit mágikus, de nagyon pszichológus történet. Ha valaki látja, azt is olvassa el, érdemes. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése