Ritkán olvasok olyan regényt, aminek a főszereplője "gonosz", ez az egyik ilyen... Az "Empyrean Odyssey" trilógia második része, az első "The Gossamer Plain" néven fut, tavaly jelent meg.
Aliisza a démonhölgy az előző részben még nála is gonoszabb erők és angyalok machinációi közé keveredett. Az angyalok fogságába kerülve egyetlen egy választása maradt, hogy segítse őket céljuk elérésében. Itt a szeretet, szenvedély, önfeláldozás... fogalmakkal ismerkedve a második részben már néha magát is meglepve önzetlenül hajtja előre a közös célt a meg nem értett, ezért társai által üldözötté vált Tauran nevű angyallal, volt szeretőjével Khaniir Vhok-kal és egy sötét elf varázslótól született, angyali nevelést kapott fiával együtt. A tét a világ sorsa...
A regény a D&D 3. kiadás világából átvezetés a 4. kiadásba, ezért néhol kicsit erőltetetten "varrják el a szálakat", de attól függetlenül érdekes, izgalmas, fordulatos olvasmány, várom a harmadik részt. :-)
2009. február 17., kedd
2009. február 3., kedd
Paul S. Kemp: Shadowrealm
Megjött az Amazontól az újabb rendelésünk, lehet, hogy írtam. Csak akkor még nem akartam belekezdeni, ezért olvastam el először a Findley-ket.
Azután viszont annyira türelmetlen voltam, hogy az előzmények újraolvasása nélkül belekezdtem ebbe. Pedig jó sok előzménye van...
A Sembia-val foglalkozó könyveket érdemes először elolvasni, ahol az Uskevren kereskedőcsalád tagjainak életével ismerkedünk meg. Nagyon érdekes karakterek, jó hangulatuk van a regényeknek...
Philip Athans: The Halls of Stormweather
Paul S. Kemp: Shadow's Witness
Richard Lee Byers: The Shattered Mask
Dave Gross: Black Wolf
Lisa Smedman: Heirs of Prophecy
Voronica Whitney-Robinson: Sands of the Soul
Dave Gross: Lord of Stormweather
A "mi" főszereplőnk, Erevis Cale látszólag az Uskevren család főkomornyika, a ház fejének bizalmasa, talán lehet azt mondani, hogy barátja. Valójában a helyi tolvajcéh alkalmazottja, aki azért épült be a családba, hogy a kereskedőcsaládról kompromittáló információkat gyűjtsön. Aztán megszereti a család tagjait, és nem gyűjt ilyeneket, hanem időről időre ártalmatlan kis dolgokat ad le, viszont felhasználja kapcsolatait a ház javára...
Ez a fények és árnyak, törvény és törvénytelenség pengeélén táncoló ember lesz a bemutatandó könyv, illetve két trilógia főszereplője.
Erevis Cale Trilogy:
The Twilight War:
1. Shadowbred
2. Shadowstorm
3. Shadowrealm
A Forgotten Realms világa a D&D szerepjátékhoz kötődik. Ezek a regények átölelik az AD&D 2. -ről a D&D 3-ra majd 4-re váltást. A shadow weave - egy alternatív mágiaforrás - bevezetése, amit Shar, a sötétség és titkok istennője ural. A shade-k, árnyékemberek újra megjelenése a világban... Úgy alakul, hogy Erevis Cale-nek ott kell hagynia kényelmes helyét az Uskevren családnál, hogy egy őket ért sérelmet megtoroljon. Közben szövetkeznie kell azzal az emberrel, akivel eddig legnagyobb riválisok, ellenségek voltak. Mask, a tolvajok istene Erevist akarata ellenére kiválasztottjává, papjává tette, s nagy horderejű dolgok kezdődtek...
Egy igalmas, érdekes történetet olvashatunk, egy érdekes személyiség szemszögéből.
A második trilógia egyértelműen átvezetés a 4. kiadásba, a shade-k hatalomra törnek, és Erevisnek döntenie kell, hogy az embereket vagy jó barátját menti-e meg inkább... vagy lehetséges lenne mindkettőt?
Többet nem is árulok el, egyrészt mert nehéz volna mindent pontosan leírni, másrészt hosszú, harmadrészt, aki fogékony az ilyen jellegű történetekre, olvassa el...
Sajnos azt hiszem, csak angolul jelentek meg...
Azután viszont annyira türelmetlen voltam, hogy az előzmények újraolvasása nélkül belekezdtem ebbe. Pedig jó sok előzménye van...
A Sembia-val foglalkozó könyveket érdemes először elolvasni, ahol az Uskevren kereskedőcsalád tagjainak életével ismerkedünk meg. Nagyon érdekes karakterek, jó hangulatuk van a regényeknek...
Philip Athans: The Halls of Stormweather
Paul S. Kemp: Shadow's Witness
Richard Lee Byers: The Shattered Mask
Dave Gross: Black Wolf
Lisa Smedman: Heirs of Prophecy
Voronica Whitney-Robinson: Sands of the Soul
Dave Gross: Lord of Stormweather
A "mi" főszereplőnk, Erevis Cale látszólag az Uskevren család főkomornyika, a ház fejének bizalmasa, talán lehet azt mondani, hogy barátja. Valójában a helyi tolvajcéh alkalmazottja, aki azért épült be a családba, hogy a kereskedőcsaládról kompromittáló információkat gyűjtsön. Aztán megszereti a család tagjait, és nem gyűjt ilyeneket, hanem időről időre ártalmatlan kis dolgokat ad le, viszont felhasználja kapcsolatait a ház javára...
Ez a fények és árnyak, törvény és törvénytelenség pengeélén táncoló ember lesz a bemutatandó könyv, illetve két trilógia főszereplője.
Erevis Cale Trilogy:
1. Twilight Falling
2. Dawn of Night
3. Midnight's Mask
2. Dawn of Night
3. Midnight's Mask
1. Shadowbred
2. Shadowstorm
3. Shadowrealm
A Forgotten Realms világa a D&D szerepjátékhoz kötődik. Ezek a regények átölelik az AD&D 2. -ről a D&D 3-ra majd 4-re váltást. A shadow weave - egy alternatív mágiaforrás - bevezetése, amit Shar, a sötétség és titkok istennője ural. A shade-k, árnyékemberek újra megjelenése a világban... Úgy alakul, hogy Erevis Cale-nek ott kell hagynia kényelmes helyét az Uskevren családnál, hogy egy őket ért sérelmet megtoroljon. Közben szövetkeznie kell azzal az emberrel, akivel eddig legnagyobb riválisok, ellenségek voltak. Mask, a tolvajok istene Erevist akarata ellenére kiválasztottjává, papjává tette, s nagy horderejű dolgok kezdődtek...
Egy igalmas, érdekes történetet olvashatunk, egy érdekes személyiség szemszögéből.
A második trilógia egyértelműen átvezetés a 4. kiadásba, a shade-k hatalomra törnek, és Erevisnek döntenie kell, hogy az embereket vagy jó barátját menti-e meg inkább... vagy lehetséges lenne mindkettőt?
Többet nem is árulok el, egyrészt mert nehéz volna mindent pontosan leírni, másrészt hosszú, harmadrészt, aki fogékony az ilyen jellegű történetekre, olvassa el...
Sajnos azt hiszem, csak angolul jelentek meg...
Nigel D. Findley
Findley egy "nagy öreg" - ha a szerepjátékot, a regényírást nézzük. Sajnos már nem él...
Ritkábban olvasom újra a regényeit, nem tudom, miért, de most kifejezetten erre volt hangulatom.
Ritkábban olvasom újra a regényeit, nem tudom, miért, de most kifejezetten erre volt hangulatom.
2XS (Elixír)
Derek (Dirk) Montgomery magánnyomozó... izé... tulajdonképpen árnyvadász (vagyis törvényen kívüli) kiugrott rendőr, akit tulajdonképpen régi "munkatársai" is keresnek...
Amikor egy hölgy felcsönget a lakására, ott pisztolyt ránt, és meg akarja ölni, ő olyanba keveredik, ami aztán mindenen túlmutat.
Jocasta Yzerman tulajdonképpen a húgát, Lolitát jött megbosszulni, mert minden szál Dirk irányába mutat. De aztán rájön, hogy Dirk ártatlan, és felfogadja az igazi gyilkos megkeresésére.
Lolita is a rendőrségnél - a Lone Starnál - dolgozott, lehalgatások jeltisztításával foglalkozott. Valószínűleg olyat hallott, amit nem kellett volna... Lesz még szó óriásvállalatokról, két rivális menőtcég küzdelméről, arról a bizonyos 2XS-ről, ami egy új "drog", amit a felébredt világban az emberek a chipcsatolójukba illesztve az igazinál is igazibb virtuális valóságként élnek át, és végezetül rovarszellemekről. Derek végül "győzedelmesekedik", de mindvégig kis hal a nagyok csapdájában.
House of the Sun (A Nap háza)
Az előző "vadászatban" Derek elveszítette az egyik kezét. A megavállalat, aki az ő "jóvoltából" tisztán került ki a balhéból, állja a számlát, és kibernetikus implantátummal pótolja az elveszített végtagot. De a megavállalatoknál semmi sincs ingyen... És csörög a telefon, Dirk tudja, hogy itt az idő törleszteni a számlát.
Küldetése egyszerű futár funkcióként indul, Hawaaii szigetére. A címzettet viszont ott, az ő szeme láttára meggyilkolják. Vajon ki a gyanúsított? Amikor felhívja a megbízóját, újabb megbízatást kap, beszéljen Hawaii királyával. Csak úgy. Ő. Elkezd nyomozni a módok után, a végén sikerül a kapcsolat... És itt kerül bele a hatalmi harcok kellős közepébe, megavállalatok, szabadságharcosok, a király, s a végén a világ elpusztulása vagy megmaradása a tét...
Bizonyos tekintetben az előző trilógia előzménye, mert az utolsó jelenetben olyan események és szereplők tűnnek fel, akikről a Dragonheart Sagában már múltként olvashatunk...
Findley fordulatosan, élvezetesen ír, ez a két regény jellemző példánya a Shadowrun "kicsi vagy és téged mindenki átver" feelingjének.
Még utószóként annyit, olvastam egy olyan Findley könyvet magyarul, amit angolul nem is találtam meg sehol. "Istenek gyermekei" a címe, egy középkori, éppen csak egy lehelletnyit mágikus, de nagyon pszichológus történet. Ha valaki látja, azt is olvassa el, érdemes. :-)
Derek (Dirk) Montgomery magánnyomozó... izé... tulajdonképpen árnyvadász (vagyis törvényen kívüli) kiugrott rendőr, akit tulajdonképpen régi "munkatársai" is keresnek...
Amikor egy hölgy felcsönget a lakására, ott pisztolyt ránt, és meg akarja ölni, ő olyanba keveredik, ami aztán mindenen túlmutat.
Jocasta Yzerman tulajdonképpen a húgát, Lolitát jött megbosszulni, mert minden szál Dirk irányába mutat. De aztán rájön, hogy Dirk ártatlan, és felfogadja az igazi gyilkos megkeresésére.
Lolita is a rendőrségnél - a Lone Starnál - dolgozott, lehalgatások jeltisztításával foglalkozott. Valószínűleg olyat hallott, amit nem kellett volna... Lesz még szó óriásvállalatokról, két rivális menőtcég küzdelméről, arról a bizonyos 2XS-ről, ami egy új "drog", amit a felébredt világban az emberek a chipcsatolójukba illesztve az igazinál is igazibb virtuális valóságként élnek át, és végezetül rovarszellemekről. Derek végül "győzedelmesekedik", de mindvégig kis hal a nagyok csapdájában.
House of the Sun (A Nap háza)
Az előző "vadászatban" Derek elveszítette az egyik kezét. A megavállalat, aki az ő "jóvoltából" tisztán került ki a balhéból, állja a számlát, és kibernetikus implantátummal pótolja az elveszített végtagot. De a megavállalatoknál semmi sincs ingyen... És csörög a telefon, Dirk tudja, hogy itt az idő törleszteni a számlát.
Küldetése egyszerű futár funkcióként indul, Hawaaii szigetére. A címzettet viszont ott, az ő szeme láttára meggyilkolják. Vajon ki a gyanúsított? Amikor felhívja a megbízóját, újabb megbízatást kap, beszéljen Hawaii királyával. Csak úgy. Ő. Elkezd nyomozni a módok után, a végén sikerül a kapcsolat... És itt kerül bele a hatalmi harcok kellős közepébe, megavállalatok, szabadságharcosok, a király, s a végén a világ elpusztulása vagy megmaradása a tét...
Bizonyos tekintetben az előző trilógia előzménye, mert az utolsó jelenetben olyan események és szereplők tűnnek fel, akikről a Dragonheart Sagában már múltként olvashatunk...
Findley fordulatosan, élvezetesen ír, ez a két regény jellemző példánya a Shadowrun "kicsi vagy és téged mindenki átver" feelingjének.
Még utószóként annyit, olvastam egy olyan Findley könyvet magyarul, amit angolul nem is találtam meg sehol. "Istenek gyermekei" a címe, egy középkori, éppen csak egy lehelletnyit mágikus, de nagyon pszichológus történet. Ha valaki látja, azt is olvassa el, érdemes. :-)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)